kezdőlapajánló » › Caio története


1




Szűrő

Caio története

A következő cikket Jan Brooksbank, az ISNHCP praktizáló tanulóinak egyike írta

Mezítlábas körmölőként érdeklődéssel követtem a legújabb cikkeket Facebook-on és más médiafelületeken. Ezek kihangsúlyozták a lovaink patairha gyulladásának modern kori „járványát” és támogatták a kezelésük azon természetes útját, amelyet Jamie Jackson leír a „Laminitis: A Plague of Unconsiderable Proportions” című könyvében. Munkámból adódóan az események sűrűjében látom, milyen károkat tud okozni a patairha gyulladás, és kétségbe ejt az állatorvosi szakma által még mindig adott általános tanács és gyógymód, miközben, a Jamie könyvében körvonalazott egyértelmű tanácsokat követve képesek vagyunk segíteni a patairha gyulladásban szenvedő lovaknak a felépülésben, és abban, hogy egészséges, teljes életet éljenek. Mindenkinek, aki még mindig várakozó állásponton van, ha a természetes lótartásról, és a természet öngyógyító erejéről van szó…

Szeretném bemutatni Caio (Kai-oh)-t és fantasztikus tulajdonosát, Anna-t, aki az elaltatására irányuló lesújtó nyomás ellenére sem adta fel soha vele kapcsolatban!Caio egy 9 éves anglo-arab herélt, aki Portugáliában élt és versenyzett távlóként (legelőn tarva, nem istállózva), míg el nem költözött Anna-val Dubai-ba (Egyesült Arab Emirátusok) 2016. augusztusában. Az országokat átszelő költözés stresszes a lovak számára. Rövid időn belül Caio éghajlatot, táplálékot, társaságot váltott, és alkalmazkodnia kellett a limitált élelemhez, valamint leváltotta a legelőjét egy kis homokos karámra, és istállóra. Következményként, október végén sürgősséggel szállították kórházba homokkólikával. Stressz, gyógyszerek és veszélyeztetett emésztés végzetes kombinációt jelentenek egy ló számára. November 5-én, mialatt még a kólikából lábadozott, patairha gyulladást diagnosztizáltak nála még a kórházi tartózkodás alatt, és megindult a konvencionális gyógykezelése. Egy hónapig maradt a kórházban és decemberre hazaküldték alátétes fordított patkókkal. December végére nem mutatkozott javulás. A patkók egyre csúcstechnológiásabbak. Állatorvosi tanácsra Caio-t egyedül istállózzák és kereskedelmi forgalomban kapható magas cukortartalmú pépes takarmánnyal etetik. Naponta háromféle gyógyszeres injekciót kap. A talpa kezd kidomborodni, míg a patafal leválik és gyulladt pártaszéle szó szerint „rothad”. Napjait fekve és egyedül tölti. 2017. januárjára Caio elveszti a csatát. Az állatorvosok és kovácsok kifogynak a lehetőségekből. Anna-nak nyüveket kell kiszedegetnie az üszkösödő pártaszélből, miközben a pata éppenséggel leválik a lóról. A problémák februárban is folytatódnak, márciusra a patacsont kitapintható, amint kidudorodik a legutolsó patkó/alátét kombináción keresztül. Caio képtelen járni, így ezek eltávolításra kerülnek. Megkísérelnek ragasztott patkót felhelyezni rá március végén, de Caio nem tudja tartani a lábát annyi ideig, hogy a ragasztót fel lehessen helyezni, és megszületik a döntés minden patkó eltávolításáról, melyekkel kimerültek a hagyományos lehetőségek. Mindez 5 hónap szívfájdalmat és költséget tett ki, amellyel semmit sem tudtak felmutatni. Az elmúlt hónapok holtpontja után belekezdtünk a természetes pataszabályzás napirendjébe – és az első dolog, amit át kell gondolni egy laminitis-es lónál, az a hozzáállás – a miénk, nem az övék! A lovak rendkívül fogékonyak az energiáinkra, tehát nagyon fontos, hogy optimisták és pozitívak legyünk egy beteg lóval.

 

Bővebben itt olvashatsz

Forrás: lovasok.hu

Megosztás